Üdvözlök minden kedves, mosolygós, vidám látogatót, sírhattok is, bár úgy érzem, ha könnyes kedvetekben vagytok, nem engem fogtok olvasni. (Persze engem nehéz olvasni, ahhoz fel kellene törjétek a programom, de még nekem sem sikerült a kódot azonosítanom)
Igyekszem olyan dolgokat tenni a jelen felülettel, ami még rejtély számomra, de valamelyikünknek tetszeni fog, legalábbis olyan dolgokat szoktam internetre feltenni, ami nekem kedves. Mondhatni, füllik rá a fogam.
Addig is jó szórakozást, főleg magamnak, de mindenki másnak is. (nagy vigyor hangulatjel)
Valahogy úgy képzelem, hogy egy ilyen fotóval indítanám, ma találtam, mondjuk a kutatók is csak nemrégiben fedezték fel, mikor épp Sri Lankán kirándultak felfedezőút címén. Állítólag óriáspók, de elbizonytalanodtam, ha én pók lennék, akkor milyen jelzőt adnának rám?
Gyűjtöm a tapasztalatot az oldal kapcsán, így felfedeztem, hogy tudok két gondolat közé képet is beszúrni, majd arra is rájövök, hogy tudnék kisebb méretűeket is, de türelmes vagyok magammal, legalább én.
Jelen felvétel úgy jött, hogy folyt a víz a lyukban, ami így a hosszan tartó vízszintes hasadék illúziójaként a patak nevet kapta. Aztán valahogy lett egy ilyen. Tudjátok, olyan, amikor az emberben csobogó hangot tudatosít az úgynevezett vízcsobogás. Na, számomra ezt sikerül átadnia a képnek. Ja igen, talán ezért is örökítettem meg magamnak vidám emlékül. Örömteli pillanat volt, hogy akkor épp nem találtam szemetet a patak medrében, nem épp szemet gyönyörködtető látvány.
Ha már (nem homár, bár vicces olyan szavakat leírnom, aminek jelentéséül hívott állatot még sosem láttam, vagy kóstoltam) blog, akkor legyen frissítve, ezen a szép alkalommal, egy teljesen átlagos órában, percben, egy kedvenc virágom tárom az olvasók elé, hátha valaki látni is fogja rajtam kívül. (nagy vigyor hangulatjel) Nem tudok semmi biztosat róla, személyes adatait jól elrejtette kíváncsi szemeim elől, annyi bizonyos, hogy a levelei zöldek (a postással ellentétben, neki kevés levele zöld), a szirmai fehérek rózsaszín kerettel, a virága teljes pompájában ilyen. ja és élettartama nyílástól hervadásig nagyjából egy és fél nap. Szinte, mint az élet. Ki kell élvezni a pillanatát.
2013.04.05. 20:37
Unaloműzőként jöjjön egy recept, úgyis jön a hétvége, ilyenkor szoktak sütkérezni az emberek, ha már az időjárás esős, havas, de mindenképp borús, legalább a gázkályha melegében izzadhatunk. Bár nem tudok sütni, de a muffint azt szeretem, főleg, ha elém tesznek egy tányérral, a meggyet szintén szeretem, főleg éretten leszedni, szépen színezi a ruhadarabokat.
A receptek alatt ezúttal nem tudok forrást megjeleníteni, a gépem fájljaira nincs hivatkozásom.
Csokis-meggyes muffin
Hozzávalók: 2 db tojás,1db 125dkg natúr joghurt,1,5 pohár cukor 2 pohár liszt,0,5 pohár olaj,1 csomag sütőpor 1 csomag vaníliás cukor, 2 ek kakaópor. A pohár a joghurtos poharat foglalja magába! A hozzávalókat összekavarjuk, a masszát muffin sütőbe töltjük, magvalt meggyet és csokidarabokat teszünk bele. 25 percig,180 fokon sütjük
Elolvasva a szöveget, felfedeztem (nem Amerikát, ott elélnek a felfedezésem tudata nélkül is) hogy sütni tudnék, azt megoldja a sütő helyettem, de már a tojás töréssel problémám van, ha padlóra ejtem, vagy a fali csempéhez vágom, abból még rántotta sem lenne, nemhogy tészta alapanyag.
Na és történelmi pillanat, 2013 negyedik hónapjának 6. napja kezdetén. Felfedeztem az új poszt írásának módját.
Akkor folytatás következik.
